Lány élete a th-val

2008.02.03. 20:24 tokiogirl

13.rész

-Héy!!!Mi van ha holnap eljönnek a csajok és Dave meghallgatna titeket
-Nem tom.Még soha nem énekeltem senki előtt csak a csajszik elött.
-Ne mááá!!
-Nem tom.És mi van ha elrontom?-kérdeztem
-Figy kicsim ne parázz.Most egy csomószor eljátszátok elöttünk utána
meg Dave előtt.-mondta Tom
-Ok.De csak akko ha Szandy benne van és ha holnap eltudnak jönni a
csajok.-mondtam
-Persze h benne vok!!!-kiabált föl.
-Oké!!Kircs!!.Pill telózok.
GYorsan lerendeztem mindent.Eltudnak jönni szerencsére a többiek is.
-YEAAAAAAAHHHH!!!-kiabáltam és közbe sikitozva ugráltam.
Minednki szakadt a röhögéstől.
-Nem baj kicsim így is szeretlek-jött oda hozzám Tom és megcsókolt.
Már vagy 20 perce egymásra voltunk tapadva miko megszólalt Georg:
-Nah elég má.Még a végén felfaljátok egymást.
Mindenki nevetett egy jót.Még egy darabig próbáltunk Szandyval.Vagy
háromszor sültem be a fiúk elött.Nem ment úgy h ott voltak.Bíztattak
és Bill sokat segített h mit hogy csináljak,mivel ő tudta igazán h
mi zajlik le bennem.Mikor már télleg teljesen padlót fogtam akkor
döntött úgy Bill h nem folytathatjuk mer nem fog velem bemenni a
kórházba.
-Majd még holnap gyakorolunk.-Mondta
-Oké.-mondtuk eggyütt Szandyval.
Felmentünk a nappaliba.Leültünk és dumálgattunk.Úgy este tíz körül
voltunk,már szinte aludtunk ott ahol éppen voltunk.
-Georg,Gustav ezt az ágyat kilehet nyitni.Alszotok ketten rajta?Van
elég helyetek szal nem nyomorogtok egymás nyakán.-mondtam
-Aha.Megleszünk nyugi.-mondták
-akkor gyere menjünk Kicsim.-mondta Tom
Megfogta a kezem és elindultunk föl.Billék jöttek utánunk.
-Aztán nehogy rosszalkodjatok-kiáltott utánunk Georg
-Hát...Erről van mondani valóm a tegnap este után.-kiáltottam vissza.
Bill felhúzta az egyik szemöldökét és ránk nézett,Szandy is értetlenül
bámult ránk.
-Hehe.Izé...
-Nem rátok tartozik-Mondta Tom és behúzott a szobámba,becsukta az
ajtót és magához ölelt.
-Ma nem úszod meg-Súgta a fülembe.
-Ne kicsim most itt vannak a többiek is.Majd máskor.-mondtam
-Nem nem.Nem tok várni.Kívánlak.-súgta és a nyakamat kezdte el
csókolni.
-Ne kérlek.-Tóltam el magamtól.-Ne most hallod.-Megcsókoltam.
-Nem megy.Kellesz nekem.Most azonnal.
Pár másodpercig csak néztük egymást.Én beleharaptam a számba.Nem
bírtunk magunkkal.A szivére raktam a kezem.Neki is úgy vert mint nekem.
Megragadtam a pólóját magamhoz húztam és megcsókoltam.Gondoltam ha már
megcsókolom túljárok az eszén,neki tom nyomni az ajtónak ahogy most
ő is így tesz velem és utána betok rohanni a fürdőbe.Menekülni akartam
de nem azé mer nem akartam,igenis akartam csakhogy nem úgy h ott
vannak a többiek is.A tervem bejött.Berohantam a fürdöszobába.Magam
után becsaptam az ajtót és bezrátam.Tom jött utánam és beleütt az
ajtóba.
-Basszus.-Kiáltotta el magát.
Erre bejött Bill.
-Mi van?
-Semmi.Mi lenne.Bezárkózott.
-Mer?-nézett rá kérdőn-Nem bírtál magaddal igaz?-kérdezte
-Ja.Túl vonzó!!
-Rachel Bill vok.Kijönnél?
-Muszály?
-Kicsim gyere ki.Igérem nem lesz semmi.
Kinyitottam az ajtót.A két fiú állt az ajtóba és engem nézett.Oda
mentem Tomhoz megcsókoltam és a fülébe súgtam:
-MAjd kiengesztellek ígérem.
Erre elmosolyodott.Idő közbe Bill elment.Elmentünk fürdeni majd aludni.
Vagyis én csak próbáltam aludni.Tom a hátán feküdt én a melkasán és
átkaroltuk egymást.Kimásztam az ágyból.
-BAj van kicsim?-kérdezte álmosan Tom
-Nincs csak megszomjaztam.Hozzak neked is?-kérdeztem
-Nem kell.Meek veled.
-Maradj babám,hozok.
-Oks.Köcce
Megittuk a piát és utána visszafeküdtünk.Egy ideig forgolódtam.
-Mi a gond?-kérdezte
-Nem tok aludni.Izgulok a holnap miatt.
-Nem kell.Minden rendbe lesz!!
-Ha te mondod neked elhiszem.-megcsókoltuk egymást majd elaludtunk.
Reggel csörömpölésre keltem.Tom berontott a szobába és be a fürdőbe.
-Mi történt?-kérdeztem álmosan.
-Semmi kicsim.
Bementem utána a fürdőbe.Állt a csap előtt az egyik kezével a
szekrénybe turkált a másikat a csap fölé tartotta.
-Mit csináltál?-kérdeztem miko megláttam a kezét és a bugyogó vért.
-Hát a srácokkal elkezdtünk rendet rakni meg ienek mer te meg Szandy
még aludtatok és mostanába sokat fáradoztatok így jót akartunk nektek.
De belenyúltam a nagykésbe miközbe mosogattam.
-Ezt a rongyot szorítsd rá és ne engedd el amíg vissza nem jövök!!
Kirohantam a szobából be anyáéba onnan le az emeletről előtúrtam az
elsősegély dobozt és visszarohantam a fürdőmbe.Bill jött utánam.
-Jól vagy tesó?-kérdezte
-Aha.Kutya bajom.
-Nah engedd el.Kitisztítom a sebed de nem igérem h kellemes érzés lesz.
-Oké.Túlélem.
-Nem oan biztos.-mondta Bill
Elkezdtem kimosni a sebet.Bill végig ott állt az ajtóba.Tom néha
felszisszent és elrántotta a kezét oankor Bill is felszisszent.Ezen
néha kuncogtam.Mikor végeztem teletömtem neki Betadinnal majd
bekötöztem.
-Kész.Most nem érhetsz vele vízhez.Majd még délután és este újrakötöm.
-Oké.Köcce kicsim.
-Civesen.-Megcsókoltuk egymást.
Eggyütt lementünk a nappaliba.Minden csillogott-villogott oan rend és
tisztaság volt.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.02.03. 20:24 tokiogirl

12.rész

-CSá!!!-köszöntek egymásnak.
-Nah mi van?-kérdezte Bill.
-Semmi.Csak jöttünk-mondta Gustav.
Tom közbe kajált.Bill is abbahagyta már.
-Nem vagytok éhesek?Egy csomó kaját csináltam és már nem bírjuk
megenni.Bár Tom még kajál de kötvehiszem h megeszi mind a 15 szenyát.-
mondtam.
-Nem köszi.-mondta a két fiú.
Tom végre abbahagyta az evést.Mind a négyen felöltöztünk.Mikor
készen voltunk leültünk a nappaliba.Tanácskoztunk h hova menjünk.
Végre eldöntöttük miko megcsörrent Bill telója.Mindenki rögtön tudta
mi van.Szandy és én kicsit elszomorodtunk,de hát a fiúk híresek.Ez
velük jár.Mind a négy fiú ránk nézett.
-Menjetek.Nem tartunk itt hisz tudjuk h ez fontos nektek.Nem akarunk
visszatartani ezekben a dolgokban.Legszivesebben veletek tartanánk de
nem lehet.Ezt mind megértjük.-Mondtuk.
Elbúcsúztunk majd megvártuk míg elmegy velük az autó.
-Hát akko mit csináljunk?-kérdezte Szandy.
-Nem tom.Menjünk le a garázsba és zenéljünk mi is.
-Oké.-egyezett bele bnőm.
Lementünk.Lenn volt egy dobszerkó,egy elektromos gitár,egy basszgitár,
és egy mikrofon meg persze az erősítők.Felkapcsoltam az erősítőt és
odamnetem a gitáromhoz.Felvettem és a mikrofon elé álltam.Szandy
beült a dobok mögé.Már régóta dobol,ezér gondolkodtunk már a banda
alapításon.Elkezdtünk játszani egy számot.Ameik éppen jött.Jókat
nevetgéltünk.Már rég próbáltam ezér néha más hang jött ki.Ezen mindig
röhögtünk és leálltunk a zenével.Volt miko Szandy félreütött,Pl cint
ütött a nagydob helyett.Egy autó állt meg a kapunk előtt.Nem
foglalkoztunk vele.Gondoltam biztos anya az.Kiszálltak az autóból.
mi közbe játszottunk nem figyelve az illetőre.Rögtön a garázsba jött.
Hallotta a zenét így csönbe volt.Csukott szemmel énekeltem.
Koncentráltam h kitudjam tartani a hangot.Sikerült.Szandy közbe néha
felnézett és csinált egy iet:psz!!pszt!!Figyu
Mikor kinyitottam a szemem ott állt előttem a négy fiú!!!!!
Döbbenten néztem rájuk és ők is ránk.
-Mióta vagytok itt?-kérdeztem-azt hittem anyum jött.
-Ugye nem baj h bejöttünk?-kérdezte Bill-am nem rég jöttünk.
-Nem persze.
-Most káprázik a szemünk vagy te télleg gitárt fogsz és énekelsz míg
Szandy dobol?
-Nem, ez a valóság.
-Tök jók vagytok.És hol a basszugitárosotok?-kérdezte Georg
-Hát...Van csak ő Magdeburgban él.Csak úgyelkezdtünk itthon játszani.
-mondtam
-És az elektromos gitáros is te vagy?-kérdezte Gustav.
-Nem az is van,de ő most költözött Magdeburgba.Már naon régi bnőm.-
mondtam.
-Akko van már menedzseretek is.Igaz?-kérdezte Bill
-Dehogy.Nincs.-mondta Szandy
-Ezt nem értem.Minden megvan csak a menedzser nincs.-Mondta Georg
-Hát igen.Nem találtunk és mivel elköltöztem úgy volt h feloszlunk.
De szerencsére nem.Így még gyakorlunk meg ienek.Mást nem tehetünk.
-Louis már halott titeket játszani?-kérdezte Tom
-Nem.Csak engem mivel ő a tanárom.
-Tom.De ő tudna a menedzseretek lenni.Múltkor láttam ahogy Davevel
dumál rólunk meg bandákról.-mondta Tom

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.02.03. 20:24 tokiogirl

11.rész

egnyaltam a szám h ne vérezzek össze semmit.Látszot rajta h teljesen
begerjedt.A számból még mindig patakzott a vér.Közelhajolt majd
lenyalta ő is a vért a számról.Megnyalta saját száját is és a nyakamat
kezdte el csókolgatni.Idő közben elállt a vérzés.Új pózt vett föl,
mivel eddig fölém volt hajolva.Pont a két keze és lába közt voltam.
Én is beindultam.Nem hagytam magam.Átkaroltam a nyakát és csókolni
kezdtem.Naon meglepődött.Egy darbig még ugyanúgy voltunk,majd hirtelen
átfordítottam h én legyek fölül.Ezen is csodálkozott,de látszott
rajta h naon tetszik neki.Csókokkal kényeztettem a nyakát.Jó sokáig
elszórakoztunk így.Elege lett abból h nemhagytam semmit csinálni,így
visszafordult velem.Közel jártunk ahoz a dologhoz,de egyszer csak
abbahagyta.Nem értettem mér így kérdőn tekintettem rá.
-Bocsi.Ez ma nem fog menni.-mondta
-Mi a baj?-kérdeztem vissza
-Nem veled van nehogy azt hidd.nincs semmi.Csak nincs nálam óvszer.-
válaszolt.
Ezen elkezdtem röhögni.Ő csak nézett rám értetlenül.Elkezdtem turkálni
a fiókomba.Emlékeztem h volt még egy amit direkt eldugtam.Mivel nem
találtam átmentem anya szobájába.Ott se volt.Bekopogtam Szandyékhoz.
Szandy nyitott ajtót.
-Bocsi.zavarok?-kérdeztem
-Nem.
-Bejöhetek?Csak keresek vmit csak nem tom hova raktam.
-Aha.Gyere.
-Kössz
Bemnetem és az ottani éjjeli szekrényhez mentem.Turkálni kezdtem de
nem volt ott se.
-Francba.-mondtam félhangosan.
Tom is ott állt az ajtóba.
-Hagyad kicsim.Majd máskor.-mondta
Kimentem a szobából és bementünk a szobámba.Tom ment elöttem.Lehajtott
fejjel mentem utána.Mikor bementünk az ajtón Tom megállt elöttem így
neki mentem.
-Mi az?-kérdeztem rá nézve.
Válaszul csak megcsókolt.Átkarolta a derekam,én meg a nyakát.Hátrálni
kezdett majd rádőlt velem az ágyra.Hosszú csók volt.A végén mellé
feküdtem betakaróztunk és úgy döntöttünk h alszunk.Másnap reggel én
keltem a legkorábban.Tom hátulról ölelt."Basszus.Valahogy meg kell
oldanom h úgy keljek fel h nem keltem föl."Gondoltam magamba.Óvatosan
megemeltem a kezét.Egy picit megrezzent de nem kelt föl.Kimásztam az
ágyból és leraktam a kezét maga mellé.Benéztem Szandyékhoz.Még
javába aludtak.Lementem az emeletről a konyhába.Készítettem teát,
szendvicseket.Időközben Szandy lejött az emeletről.
-Hello.-köszönt
-Hello.mizu?-kérdeztem
-Semmi.Látom kész a kaja.-Szandy
-Ja.-Én
-Eszünk vagy megvárjuk a fiúkat?-Szandy
-Hát nem tom.-mondtam
-Nekem mindjá kilyukad a gyomrom.-mondta
-Sztem együnk.Majd esznek ha felkelnek.-mondtam
Megkajáltunk és utána leültünk tv-zni.vártunk egy darabig majd,
uncsizni kezdtünk.
-Megnézem h Tom alszik-e még.
-Oké.Én meg Bill-t.
Felsétáltunk az emeletre,egyenesen a szobánkba.Tom még javában aludt.
Oda mentem az ágyhoz és egy darabig néztem mien édesen alszik.Majd egy
csókkal fölébresztettem.Elősször összehúzta a szemöldökét majd
kinyitotta a szemét.Rám nézet és mosolygott.Elindultam az ajtó felé,de
megragadta a kezem és az ágyra rántott.Hosszú csók következett,amit
félbeszakítottam.
-Ne most.Kelj föl kész a kaja.Siess!!-mondtam majd kimentem az ajtón.
Pont Billbe botlottam.
-Reggelt.-köszönt.
-Neked is.
Tom nagy nehezen lejött az emeletről.Mi kinn ültünk a konyhába.Mikor
rá néztem oan cuki álmos feje volt.Leült mellém az asztalhoz.Bill
kajált mi meg csak beszélgettünk Szandyval.Idő közbe csöngettek.
-Majd én nyitom.-mondtam
Kinyitottam az ajtót.Georg és Gustav állt ott.
-Hellosztok.
-Szia.-köszöntek.-Simone mondta h a srácok itt vannak.
-Aha.Gyertek be.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.02.03. 20:23 tokiogirl

10.rész

Naon jól telt a napunk.Folyamatosan piszkáltuk a másikat.Már fájt a
nevetéstől a hasam.Nem bírtam abbahagyni mer mindig kitaláltak vmi
hülyeséget Tomék.
- baszzus má fáj a nevetés.-mondtam.
-Most mit fogunk csinálni?-kérdezte Szandy
-nem tom.de sztem mi haza megyünk kajolunk aztán meg be az ágyba és
alvás.-mondtam.
Nagyon hamar elteltek a napok.Néha észre se vettük.
-Héj ha haza megyünk és kajáltunk utána télleg le akarsz feküdni
aludni?-Szandy
-Nem tom.attól függ.-mondtam
-Sztem mi is elmegyünk kajálni.-mondta Bill
Náluk elköszöntünk.Mi mentünk tovább Szandyval.Gyorsan csináltunk
szendvicseket meg piát és mentünk a tv elé kajeszolni.Nem sokáig
néztük a tv-t.Hamar meguntuk.Elmentünk lefürödtünk,majd lefeküdtünk
de nem tudtunk aludni.Már éjfélre járt mikor kopogtak a szobám ajtaján
Szandy állt ott.
-Én nemtok aludni.Uncsizom és folyton Billen jár az agyam.
-Nekem meg Tomon.Nem tok tőle aludni.Tökre kiment az álom a szememből.
-Nekem is.
-Nem megyünk el vhova?Kiszellőztetjük az agyunkat.-mondtam
-Az jó ötlet.
Felvettünk néhány normális ruhát cipőt és elindultunk.Éppen h kiértünk
a kapun,dumálgatásra lettünk figyelmesek.Mindketten csöndbe füleltünk.
Halkan oda settenkedtünk.A két ember is figyelmes lett kis neszre
és ők is közeledni kezdtek halkan.Mikor megláttük őket és ők minket,
mind a négyen felkiálltottunk.Majd mikor észhez tértünk a sokktól
észre vettük h Toméktól ijedtünk meg.
-Bameg a szívrohamot hozzátok ránk.-mondtuk Szandyval együtt
-Ti is ránk.-mondták egyszerre
Ezen jót nevettünk.
-Mit kerestek itt kinn?-kérdezte Tom
-Nem tudtunk aludni így gondoltuk levegőzünk kicsit-Hangzott a válasz
-Mi is így voltunk.
Ott álldogáltunk még egy darabig,majd elmentünk sétálgatni,mer kezdett
hideg lenni.Már legyalogoltuk a lábunk ezér elmentünk haza.Elköszön-
tünk és Szandyval beindultunk.Nagy röhögésre lettünk figyelmesek.
Az ajtóból visszanéztünk a két srácra.Azok nagy nevetve jöttek felénk.
-Mi van?-kérdeztem
-Kizártuk magunkat.Anyáék meg nincsenek itthon.-mondták két röhögés
közt.
-Akko aludjatok nálam.-mondtam
Tom és Bill összenéztek bólintottak majd nevettek tovább.Egy jó
darabig még kuncogtak az egészen,végül abbahagyták.Az alvás dolgott
könnyen megoldottuk.Tom velem aludt a szobámban,Bill meg Szandyval a
vendégszobába.Szerencsére jó nagy francia ágy van mind a kettő szobába.
Eleinte Tommal csak feküdtünk egymás mellett háton és bámultuk a
plafont.Végül Tom elkezdett mozgolódni így rá tekintettem.Rám nézett,
huncutul elmosolyodott,fölémhajolt,majd csókolgatni kezdett.Eleinte
finoman és gyengéden.Egyre vadabbul csókolt és beleharapott a számba.
A harapás oan erősre sikeredett h a számbol folyni kezdett a vér.
Abba hagyta a csókolgatást rám nézett mosolygot.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.02.03. 20:23 tokiogirl

9.rész

Elindultunk haza,mer már naon sötét volt.Elkisértek az ajtóig.Még
álltunk ott egy darabig és megdumáltuk.h másnap is elmegyünk vhova.
Bill és Szandy csak egymást bámulták.Én meglöktem Szandyt mer már nem
tudtam nézni ahogy nem mernek semmit csinálni.Szandy Bill karjai közé
esett.Mi Tommal megcsókoltuk egymást.Billék is így tettek.Majd mi
bementünk a házba,ők elmentek haza.Még egy darabig beszélgettünk
Szandyval.Lefürödtünk majd ledobtuk magunkat az ágyra.Másnap korán
kelltünk.Csörgött a mobilom.
-Szia.-köszöntem bele,mivel kiírta h Louis hív.
-Szia cica.Ma ne felejtsd el h jönnöd kell.-Mondta
-Basszus télleg.Oké.Miko menjek?-kérdeztem
-11-re.-mondta
-Mi de hisz fél 11 van.Én meg még itt ülök pizsibe.-mondtam.
-Akko siess.nem baj ha késel csak ne sokat.
-Ok.Nem baj ha jön velem három barátom?-kérdeztem
-Nem csak ne zavarjanak.-Válaszolt majd lerakta.
Gyorsan keltettem Szandyt.kb 5 perc alatt elkészültünk.Futottunk
az ikrekér majd gyorsan mentünk is.15 percet késtem.Louis nem naon
örült.Gondolta gyorsabban oda fogok érni.
-Szia cica.-köszönt.
Mind a hárman furcsa tekintettel néztek ránk.
-Mi az h cica?-kérdezte Tom
-Ne hogy félre értsétek.Louis azér hív így mer miko elősször taliztunk
a macska jutott az eszébe.Azóta cicának hív.Semmi nincs köztünk.
Louis csak bólogatott.Elkezdtük az órát.Most kivételesen sokat
elszúrtam.Kicsit ideges voltam,mivel eddig nem volt velem senki.Tom
nyugtatgatott,de nem bírtam megnyugodni.Végül elkapott az idegroham
és kiabálni kezdtem.Louisnak is elpattant az agya és ordibált velem.
-Mér nem tudsz normálisan viselkedni.Állandóan elrontod,koncentrálj!!
Ha ez nem megy úgy,h itt vannak a barátaid akko menjenek el.-kiabálta.
-Nem az a baj.Bal lábbal kelltem föl.Ideges vok,fáj a fejem,rohadtul
rosszul aludtam és te még itt kiabálsz velem.Haza megyek.
-Még nincs vége az órának.-kiabált utánam.
-Leszarom.-kiabáltam vissza az ajtóból.
Összeszedtem a cuccom és kimentem az ajtón.Csak mentem és nem érdekelt
semmi.A többiek futottak utánam.Tom beállt elém,h megálljak.
-Nyugi kicsim.-mondta és megölelt.
Ellöktem magamtól.
-Hagyj.Nem tok megnyugodni.-kiabáltam vele.
-Sztem most télleg hagyd.-szólt Tomnak Szandy.
Ez alatt a pár hónap alatt rendesen kiismertük egymást.Egy 5 perces
gondolkodás és szellőzés utána lenyugodtam.Odamentem Tomhoz aki egy
másik padra ült le Billékkel és megöleltem.
-Bocsi kicsim csak naon felhúzták az agyam.Oankor mindegy ki tette
mindenkivel kiabálok,aki az utamba kerül csak h kiadjam a feszültséget.
-Nem baj.Majd megszokom.
-Vagy nem.-mondta Bill nevetve.
Erre mind a ketten fura fejjel néztünk Billre.Nem értettük h mit akart
ezzel de nem is baj.Még kicsit ültünk ott a padokon,szórakoztunk,majd
elindultunk vissza.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 21:22 tokiogirl

8.rész

Bementünk hozzám leültünk a nappaliba és tv-zni kezdtünk.Közbe
készítettem kaját.Hamar be is faltuk.Elkezdtünk nézni egy dvd-t mer a
tv-be nem ment semmi jó.Egy horror filmet néztünk.A két fiú közt
ültünk Szandyval.Én egy párnát szorongattam,a bnőm engem egy darabig.
A két fiú meg az ágy karfájába kapaszkodott.A viasztesteket néztük.
Egy ijesztő résznél eldobtam a párnát és Tom felé rántva a fejem,bele
kapaszkodtam a karjába.Mind a négyen be voltunk szarva.Miko vége lett
a filmnek én kikapcsoltam és elkezdtük nézni a tv-t.Egy nagy zajra
lettünk figyelmesek.
-Ez mi volt?-kérdeztem ijedten.
-Nem tom.Menjünk nézzük meg.-mondta Tom.
-Ne.Én nem akarom tudni.-Mondta Szandy.
-Jajj.Ne féljetek már.Gyerünk.-Bill
Gyorsan odarohantam Tomhoz megfogtam a kezét, Szandy meg Billét.Oan
szorosan fogtam h már teljesen begörcsölt a kezem.Tommal mentünk elől.
Az emeltről jött a hang így felefelé mentünk.Iszonyat nagy csöndbe
voltunk.Levegőt alig mertünk venni.Kezdtünk közeledni a hang irányába.
-Én félek.Tom álljunk meg.Hallod.-mondtam halkan.
-Mostmár nem állunk meg itt vagyunk.Megtudjuk mi a hang forrása.
Benyitottunk a szobámba.Mikor körbenéztünk előugrott a fürdőből egy
fekete folt.Tom mögé ugrottam és sikítottam.Szandyék mögöttünk álltak
így Szandy is sikítani kezdett.Ő tőlem ijedt meg.Tom hátának döntve a
fejemet álltam.Bill megölelte Szandyt és befogta a száját,h ne
sikítson tovább.
-Nyugi.Ez csak egy cica.-mondta Tom nevetve.
-Akkor is oan ijesztően ugrott onnan elő.-mondtam
-Hogy került ide?-kérdezte Bill
-Nem tom.Nekem nincs állatom.-válaszoltam.
Ekkor vettük észre h az ablakom nyitva van.
-Biztos bemászott-mondta Tom.
-Most mit csináljak vele?Anya nem engedi h tartsak állatott.És a
cicákat annyira nem szeretem.
-Nem tom.Amint látod van nyakörve.-mondta Szandy.
-Király.Hazaviszem és nem lesz baj vele.
Csak volt egy kis bökkenő.A macsak nem engedte h megfogjuk.Már 15
perce kergettük.
-Ezt nem hiszem el.Mien egy nagy görény ez a macska.-mondtam
-Nyugi.Mindjár megvan-Mondta Tom
Végül sikerült megfognia.Egyedül neki engedte h a kezébe fogja.
Megnéztük a nyakörvét.Elvittük haza.Visszafelé jókat röhögtünk azon,
hogy egy macska miatt h megvoltunk ijedve.Naon jól éreztük magunkat.
-Te Szandy,nincs kedved nálam aludni?Nem akarok egyedül maradni-
-Megkérdem anyut.pill-telcsizett anyukájának.-Szia.Rachelnél alszok.
ok?-mondta.
-Anya belement.-mondta nevetve.
-Jól megkérdezted.-Mondta Bill
Majd elmentünk a parkba.Ott leültünk a szökőkútnál.Beszélgettünk,
röhögcséltünk.Én a pad háttámláján szeretek ülni,így most is ott
csücsültem.A többiek is oda ültek föl mellém.Viccet meséltünk és
naon röhögni kezdtem rajta így hátra dőltam.Csak hogy nem volt mi
megtartson így lehuppantam a földre.A földön feküdve nevettem tovább a
viccen és azon h leestem.Tom oda hajolt fölém.
-Jól vagy?-kérdezte nevetve.
-Aha.Kicsit fáj a fejem de semmi bajom.-mondtam
Segített felállni.Így megint közel kerültünk egymáshoz.Átkarolta a
derekam,oan szororsan h nem tudtam szabadulni.Vészesen közeledett,majd
megcsókolt.Szenvedélyesen,de mégis vadul csókolt.Pár percig tartott
de nekem óráknak tűnt.Bill és Szandy csak tátott szájjal bámultak
minket.Mikor elszakadtunk egymástól,elvigyorodott.
-Most hogyhogy nem ellenkeztél?-kérdezte huncutul
-Nem tom.Nem tudtam szabadulni így nem tudtam mit tenni.-Mondtam picit
füllentve.
Igazából nem is akartam ellenkezni.Csak tudni akartam h kihasznál-e
vagy sem.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 21:21 tokiogirl

7.rész

Nagy álmosan lebaktattam az emelteről és ajtót nyitottam.Az ajtóba
Bill állt.Döbbenten nézett rám.A hajam tiszta kóc,boxerebe és egy th-s
pólóba álltam ott előtte.Mikor megláttam beugrottam az ajtó mögé és
onnan tekintettem ki.
-Mit keresel itt?-kérdeztem iedten.
-Beszélhetnénk?Naon fontos lenne.
-De hisz most kelltem fel.Nem kajáltam,meg el kell készülnöm.Ha ezt
megvárod a nappaliba akkor igen.-válaszoltam.
-Persze megvárom.
-Oké akkor én meek a kapcsolót megtalálod a tv közelében.-mondtam.
Kb 10 perc alatt elkészültam.Lementem a konyhába.Készítettem magamnak
kaját.Ő odajött és elkezdett dumálni hozzám.
-Tegnap este mikor Tom haza jött tőled,nem szólt semmit felment a
szobájába,bezárkózott és nem nyitott még nekem se ajtót.Ma se szólt
semmit elment otthonról.Mi volt ami így felzaklatta?!Gondolom te tudod.
-Igen.Tegnap megakart csókolni,de én ellöktem magamtól.Nem értette
mér tettem pedig a boltban visszacsókoltam.Elmagyaráztam neki,h úgy
érzem h csak egyéjszakára kellenék neki utána meg eldobna.Mondtam h
nem bírnám ki h nem lehet az enyém.Így köszöntünk el.Mondta h jó
csajnak tart és elment.-meséltem.
-Aha.Akkor tom mi a baja.Végül is igazad volt.Nincs kedved eljönni
velem megkeresni?
-Elmegyek.Úgy se tudnék mit csinálni itthon.
-Akkor induljunk-Mondta Bill
A park felé indultunk meg.Hamar rá is találtunk.Az ipodját hallgatta.
Észre se vette,h ott vagyunk.Bill leült mellé a padra.Tom kivette a
füléből a fülhallgatót.
-Mi van tesó?Olyan szótlan vagy.-mondta Bill
-Semmi.Csak rájöttem vmire.
Megszólalt a telcsim.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Ildy.Nincs kedved ma elmenni vhova?-kérdezte Szandy a bnőm.
-Az szuper lenne.-mondtam
-Ok akko tali a suli előtt.-Szandy
-Oké.Indulok.Csá-köszöntem el.
-Bocsi srácok de én lelépek.Császtok.
Mikor elmentem Tom és Bill beszélgetni kezdtek.
-Nah mire jöttél rá?-kérdezte Bill
-Arra h mien hülye vok.Rachel iszonyat jól néz ki.Egyszerűen ha rá-
nézek,legszivesebben lesmárolnám.
-Te belezúgtál Rachelbe,vagy csak leakarod fektetni?-kérdezte Bill
-Bill életembe elősször igazán szerelmes vok.Nem csak arra kell.
Magamnak akarom!!Érted?
-Igen.Csak van egy kis bökkenő.Ő azt hiszi h csak sex és semmi másra
nem kell neked.Elkell vhogy érned h ez a gondolat elkerülje.Sztem
szeret téged csak tudja mien vagy.
-Ja.Sajna.Most mit tegyek?-kérdezte Tom
-Segítek neked hisz a tesóm vagy.-mondta Bill mosollyal az arcán.
Idő közben én odaértem a sulimhoz és a bnőmmel elindultunk hozzám.
Ő is imádja a Tokio hotelt.Kedvence Bill.Elkezdtem mesélni neki,h mi
történt.Nem akart hinni a fülének.Én csak jót nevettem az egészen.
Pont a Kaulitz ház előtt mentünk el mikor Tom és Bill egyszerre léptek
ki a házból,nagyba dumálva.Szandy egyszerűen ledöbbent.Ők nem vettek
észre minket.
-Szandy gyere már.-Mondtam bnőmnek aki legyökerezett az út közepén.
-Te jó ég.Ezek télleg itt laknak tőled egy köpésre.Ezt nem hiszem el.
-Gyere már-mondtam neki újra.
Már késő volt.A két fiú felfedezett minket.Billnek megakadt a szeme
Szandyn.Csinos,jól öltözködő csajszi.Nálam picivel alacsonyabb.Neki is
Barna haj vörös melírcsíkja van.
-Sziasztok-köszöntem oda nekik.
-Hellosztok.-köszönt vissza a két fiú.
Bill és Szandy egymást bámulták.Én Tomra tekintettem és ő is rám.
Mindketten elmosolyodtunk.Látszott rajtuk,h tetszenek egymásnak.
Gyorsan elkapták tekintetüket mikor észre vették,h őket figyeljük.
-Hova mentek?-kérdeztem őket.
-Még mi se tudjuk.-válaszolt Tom.
-Nem jöttök át hozzám?Anyum elutazott pár hétre így egyedül vok otthon
Úgy is oda indultunk.Jajj.Bosi.Ő Itt Szandy a bnőm.Szandy meg ismer
titeket.
-Hello-köszönt Szandy.
-Bill átmegyünk Rachelhez?-kérdezte Tom Billt.
-Aha.
folyt.köv.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 21:19 tokiogirl

6.rész

Míg kerestük Billt, fogta a kezem és úgy húzott maga után.Sietett,de
nem tudtam mér.Végre 5 perc keresés után rá is találtunk.
-Most induljunk!-Mondta idegesen Tom és még mindig fogta a kezem.
-Mér mi van?Mitől vagy tök ideg?-kérdezett vissza Bill
-Majd elmondom csak menjünk már.-fogta meg másik kezével testvére
karját.Tolta maga előtt engem meg húzott maga után.
Mikor kiértünk a boltból már kicsit sötétedett.Végül elengedte Billt.
-Végre már kezdtél naon szorítani.mi a fene bajod van?-kérdezte Bill
-Semmi.Csak az h Rex meg Endy rászálltak Rachelre a boltban.-mondta
Tom dühösen
Én csak a földet bámultam és legszivesebben eltűntem volna.Bill rám
nézett és a tekintetemet kereste de én nem mertem fölnézni.
-Ez igaz?-kérdezte tőlem.
Én csak ráztam a fejem,h igen."Szóval ismerik azt a 2 srácot.Honnan?"
Gondolkodtam magamba.
-És jól vagy?Nem lett semmi bajod?-kérdezősködött tovább.
-Nem.Semmi szerencsére Tom ott volt és megvédett.-egy könnycsepp folyt-
végig az arcomon.
Tom még mindig fogta a kezem.Itt elengedett és szorosan magához ölelt.
-Hallod ne sírj.
Abbahagytam a pityergést és elengedtem Tomot.Bill csak nézett minket
és vmin naon törte a fejét.Mikor észre vette,h őt nézem elmosolyodott.
-Menjünk.Fáradt vok.-mondtam
Az ikrek jöttek mellettem.Egyikünk se szólt semmit.Mikor elértünk a
házuk elé megálltunk.Mindketten néztek rám.Én figyeltem őket és
elmosolyodtam.
-Na akkor én megyek.Sziasztok.Köszi,hogy eljöttetek velem.
-Várj elkísérlek.-Tom
-Nem kell.Hisz itt lakom egy köpésre.-mondtam
-Ragaszkodom hozzá,h elkísérjelek. -mondta ellent nem tűrő hangon
-Oké.
-Hát akko én bemegyek.-Bill és rákacsintott Tomra.
Szótlanul mentünk tovább.Oda értünk a kapuhoz és megálltunk.Csak
néztünk egymás szemébe.Nem szóltunk.Szokásához híven ahogy szokta
cukin megnyalta száját.Alig bírtam magammal.Aztán vészesen közeledett
hozzám.Folyamatosan a szememet figyelte.Mikor már olyan közel volt,h a
szája éppen hogy érte az enyémet én ellöktem.Ő kérdőn nézett rám.
-Sajnálom.Ez még nekem nem megy.Kavarognak bennem az érzelmek.Nem tom
h a szívemre hallgassak vagy az eszemre.
-Ezt most nem értem.Hisz a boltba érzelemmel telten csókoltál meg.
Akkor most mér vagy ien?
-Tudod mikor még Magyarországon éltem.messze voltál tőlem,de mégis úgy
akartam veled találkozni.Csak álmodoztam erről a percről.Mindig
figyeltem,h mikor hol adtok koncertet,mindig olvastam rólatok az
újságban.Tudom,h szereted az egyéjszakás kalandokat.De én nem vok ien.
Nem tudnám elviselni,h végre az enyém vagy és mégsem.Ez nekem nem
menne.-Itt már a sírás kerülgetett.
-Értem.Gondolhattam volna.Egyébként naon jó csajnak tartalak.Akkor én
megyek is.Jó éjt.-adott egy puszit az arcomra és indult is.
-Szép álmokat.Szia-köszöntem .
Nem volt otthon senki.Csodálkoztam is rajta.Találtam egy cetlit.Ez
állt rajta:
             "Rachel!
Elkellet utaznom munka ügyben.Majd kb egy-két hét múlva jövök.Kaja van
itthon,de pénzt is hagytam.Vigyázz magadra.Pussz
                                                 anya"
Miután elolvastam,elmentem lefürödtem és ledőltem az ágyamba.Gondolkod-
tam."Mekkora egy hülye vagyok.Oly közel volt és én nem hagytam magam.
De jól tettem.Mindenféle képpen szenvedek szóval mindegy.Mér vok ien
szerencsétlen?"Gondolkodásom közbe sírva fakdtam.Álomba sírtam magam.
Másnap a csöngőre keltem.
folyt köv.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 21:17 tokiogirl

5.rész

-Akkor mi elmentünk-Bill
-Jó.Vigyázzatok egymásra és magatokra.-Simone
Ahogy kiléptünk a kapun balra indultunk meg.Ismerős volt már az út
mivel arra van a park is.Kiváncsian figyeltem merre megyünk.Rátértünk
egy ismeretlen útra.Próbáltam lépést tartani a két fiúval,de annyi
látni való volt,h mindig leszakadtam tőlük.Mikor észre vették,h
eltűntem,megálltak,körbenéztek és mikor észre vettek visszajöttek.Egy
kirakat előtt álltam.Iszonyat jó bolt volt.Csak fekete cucc volt ott.
Nekem naon megtetszet.
-Bemegyünk vagy kívülről szemléled egész életedben?-kérdezte Tom
-Mi?Ide?Most?-kérdeztem vissza.
-Nem holnap.Hát persze-válaszolt Bill
-Mi van odaragadtál?Mozdulj már-Tom
-Király.-én
Mikor bementünk nem tudtam merre induljak.Szuper volt.Mindent teljesen
átnéztem.Úgy döntöttem vmikor visszajövök bevásárolni.
Bill is nézelődött és néha odajött hozzám,h tetszik-e vmi.Tom csak
minket figyelt.Nem a stílusa volt így nem is érdekelte.
-Én vmikor visszajövök az biztos-mondtam
-Oké.Jövök veled.-Bill
-Nem lesz dolgod?Pl próba vagy koncert?
-Nem.most egy kis szabin vagyunk.Úgy hogy ráérek.-Bill
-Az jó.Legalább nem kell egyedül jönnöm.
-Na jó csiripelő madárkák menjünk.-Tom és mérges tekintést tett Billre.
Nem értettem mér volt.Kérdőn tekintettem Billre de ő csak egy kéz-
legyintéssel válaszolta,h semmi.Ő tudta mi baja Tomnak,de nem akarta
elmondani nekem.Nem is kérdeztem csak kullogtam mögöttük.Bár belül a
kiváncsiság majd megölt,de inkább hagytam a dolgot.Ahogy haladtunk
tovább szép lassan elértünk egy cd bolthoz.
-Ide kicsit bemegyünk.Körbenézünk.Oké?-Bill
-Hogy?Bocsi kicsit elgondolkodtam.-mondtam
-Mondom ide benézünk.
-Ja oké.Nekem8.-válaszoltam.
Bent kerestem pár cd-t.Míg keresgéltem elkeveredtem Billéktől.Két
srác jött oda hozzám.
-Szia csini baba.Nincs kedved velünk játszadozni?-kérdezte az egyik
-Boccs de nem.-válaszoltam és próbáltam elmenni.
-Nana ne siess annyira.Gyere inkább velünk.-másik
-Mondtam már h nem akarok tőletek semmit.-válaszoltam ingerülten és
próbáltam tovább menni.A másik beállt elém és fogdosni kezdett.
-Hagyj már.-mondtam neki és ellöktem.-Száljatok le rólam.
Tom a közelbe volt és meghallotta,h piszkálnak.Rögtön oda jött.
-Mit akartok itt?-kérdezte
-Nem tök mindegy?Húzz el innen.-válaszolta az egyik.
-Mér húznék?Húzzatok ti innen és hagyjátok a csajom.-válaszolta.
Teljesen ledöbbentem és még a két srác is.NYújtotta felém a kezét.
Én oda sétáltam mellé úgy,h közbe neki mentem a kétsrácnak vállal.
Mikor megálltam vele szembe,megpuszilta a számat és utána a két srácra
nézett.Azok csak bámultak minket.
-Mi van már?-kérdezte mérgesen.
Fogták magukat és leléptek.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Aha.-válaszoltam.-Köszi,h megvédtél.
-Sziv.Nah keressük meg Billt azt húzzunk.-mondta
Folyt.köv.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 21:15 tokiogirl

4.rész

-Sziasztok.-köszönt anyum
-Szia.Hol voltál?-kérdeztem
-Majd benn elmondom.-válaszolt
-Oké.
-Akkor mi megyünk.Itt a számom holnap hívj ha van kedved dumcsizni.Amitt lakunk tőletek a második házban.-mondta Bill
-Okés.Akkor majd holnap.-válaszoltam
Ők elmentek mi meg anyuval bementünk a házba.
-Ezek kik voltak?-kérdezte
-Tod meséltem h a Tokio hotel is itt él Németo-ba.
-Igen.
-Nah ők az ikrek.Tom és Bill.
-Ikrek?Nem hasonlítanak.És meik tetszik?
-Anya!Na jó Tom de erről pszt.Am Bill is jól néz ki.Meg lehet vele becélni.
-Oké.Am dolgom volt az irodába és vissza kellett mennem.Szólni akartamcsak gondoltam nem zavarlak gitározás közben.Bocsi
-Nem gond.Elvoltam a két sráccal.
A beszélgetés után felmentem a szobámba.Lefürödtem,utána tv-t néztem,de hamar meguntam,mer nem volt benne semmi jó.Lefeküdtem aludni,bár sokat forgolódtam.Másnap reggel,hát nem mondtahjuk,h reggel mivel délután fél egy volt,lementem a konyhába.Anya már rég nem volt otthon.Szegény még hétvégén is dolgozott.Megkajáltam,majd felöltöztem.Elmentem körbenézni a környéken.Balkéz felé indultam el és pont a Kaulitz ikrek háza előtt haladtam el mikor az anyjuk Simone jött ki kiabálva.Az ajtót nyitva hagyva ment el a kukákig és dobta ki a szemetet.Pont betudtam lesin az ajtón és megpillantottam Tomot amint épp jött le kómásan az emeleteről.Simone visszament és becsukta az ajtó,
de előtte rámmosolygott az ajtóból."Biztos Billék miko hazamentek meséltek rólam,ha Simone rám mosolygott"gondoltam magamba és mentem tovább.Ahogy haladtam tovább egy parkba értem.Körbenéztem,és leültem egy padra a szökőkútnál.Gondolkodtam,h mit kéne csinálnom,de nem jutott az eszembe semmi.Naon uncsi volt ott ülni,ezér elindultam haza.
Hazafelé megint elmentem az ikrek előtt,de most már nem volt kiabálás.Bill épp az ablakon bámult ki és vmit evett.Amint észre vett,kirohant az ajtó elé és utánam kiabált.
-Rachel!!!Várj meg!!
Én megfordultam és vártam míg oda nem ér mellém.
-Szia-köszönt lihegve.
-Szia.Mizu?-kérdeztem
-Semmi.Anya mondta,h látott reggel.Akko gondolom hallottad a veszekedést is.-Bill
-Ja.bár nem tudtam mér volt,de nem ütöm bele az orrom.Sztem majd ti isfogtok minket hallani.Én is szoktam kiabálnia anyummal.
-Aha.Hát sztem ez mindenkinél így van.-Bill
-Ja.
-Mit fogsz csinálni ma?Mész vhova?-kérdezte
-Nem.Sajnos a bnőm nem ér rá.haza meek és uncsizok sztem.
-Nincs kedved eljönni vhova velem meg Tommal?-kérdezte Bill
-Elmehetek.Úgy se ismerem még a környéket.
-Király.Gyere akko menjünk be hozzánk,átöltözök összeszedjük Tomot ésutána mehetünk is.-mondta
-Oké.
Miko bementünk Simone boldogan fogadott és köszöntött.Tom ült a konyhapultnál és iszogatott vmit.Mikor meglátott rögtön fölkapta a fejét és köszönt.
-csókolom,szia Tom.-köszöntem
-Tegeződjünk.Simone vagyok.szia-nyújtotta felém a kezét.
-Rendben.Rachel vok.szia.-ráztam vele kezett.
-Gyere Tom öltözz megyünk el itthonról-szolt Tomnak Bill aki ugyanúgy nézett engem mint tegnap este.Én ezen csak elmosolyodtam.Kb 10 percig készülődtek,addig én Simone-nal beszélgettem.
-Tegnap este mikor haza jöttek teljesen felvoltak dobva.Meséltek nekem
rólad.Egymás szavába vágva és kiabálva.kicsiként is ienek voltak.
Miko örültek és mondták,h minek örülnek egymás szavába vágva kiabáltak.
Mosoly ült az arcomra.
-Igen tegnap tapasztaltam.-mondtam.
-Gondoltam.Már sokszor mondtam nekik,h ha eszükbe jut vmi miközbe a
másik beszél ne szóljanak bele,de nem bírják ki.-nevette el magát és
én is nevettem vele.
A fiúk lefelé jövet hallották,h beszélgetünk és nevetünk vmin.
-Mi a nevetés tárgya?-Kérdezte kiváncsian Tom
-Semmi kicsim.Mindig oan kiváncsi vagy.-Válaszolt édesanyja.
-Indulhatunk?-kérdezte Bill
-Persze-válaszoltam-Örülök,h megismertük egymást és ien jót nevettünk-
mondtam Simone-nak.
Folyt.köv.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 21:11 tokiogirl

3.rész

Mikor haza értem és megpróbáltam benyitni a házba,nem tudtam.
Gondolkozdtam"Anya nem is mondta, h elmegy pedig mindig szól."
Eközben beletúrtam a zsebembe.Hiába kerestem bekellett látnom nem
vittem magammal kulcsot.Hívtam anyát.Kicsöngött de nem vette fel.
"Biztos vmi fontos dolga van" gondoltam.Leültem a ház előtt a pici
kertben lévő hintaágyba.Egy kicsike idő után elkezdtem uncsizni.Felmen-
tem a teraszra elővettem a gitárom és gitározni kezdtem.Saját dalokat
régebben írtam és azokból az egyiket játszottam és énekeltem egybe.
Annyira bele éltem magam,h becsuktanm a szemem és koncentráltam.
Nem vettem észre,h idő közben két ember jött az utcában.Nagyba dumál-
tak.Mikor meghallották a hangom és a zenét rögtön csöndbe maradtak.
Elértek hozzánk, megálltak és csendbe figyeltek engem.Én mind
végig nem tudtam róla.Mikor abba hagytam megszólalt az egyik.
-Ez iszonyat jó volt.
Én döbbenten kaptam föl a fejem.A látványtól sokkot kaptam főleg akkor
mikor a két srác egyszerre elkezdett dumálni hozzám minden félét és
semmit nem értettem belőle mer úgy hadartak és egymás szavába vágtak.
-Bocsi,de ebből nem értettem semmit.Elmondanátok úgy,h nem egymás
szavába vágva és érthetően?-kértem őket.
-Bocsi.-válaszoltak eggyütt.
-Semmi.
-Nah szal csak annyit akartunk mondani,h naon szép volt az amit énekel-
tél.A hangod is naon jó és jól gitározol.-mondta a kicsivel magasabbik.
-Köszi szépen.
-Télleg naon jó volt.Ezt a dalt te írtad?-a másik.
-Igen saját szerzemény az egész.
-Szabad tudnom a nevedet?-a magasabbik
-Persze.Rachel vok.-mentem oda a kapuhoz ahol a két fiú állt.
-Szia Bill vok.-Válaszolt az egyik
Én a mellette álló srácot figyeltem mivel az nyitott szájjal bambult
rám.Nem bírtam nevetés nélkül és elnevettem magam.Bill a fiúra nézett
és rögtön oldalba bökte könyökével és rászólt.
-Tom ne csináld már.Ne stíröld ennyire feltűnően.-mondta neki-Bocsi ő
itt a tesóm Tom.
-Tudom jól ismerem mindkettőtöket.A kedvenc bandám tagjai vagytok.És
pont titeket kedvellek a legjobban azér voltam én is ledöbbenve
elősször.
-Aha.Értem-válaszolt Bill.-Mióta laksz itt mer eddig nem láttalak a
környéken?
-Most költöztem ide nem rég.
-Akkor azér volt az a nagy pakolás nem régiben.
-Ja.
Míg mi jól beszélgettünk Billel, Tom megállás nélkül engem nézett.
Kicsit zavaró volt.Bill töbször is bökdöste, meg szólt neki,h bírjon
magával.
-Hagyjad.Nem baj megszoktam már.-mondtam neki.
-Bocsi nem tom mi ütött belé.Nem szokott ien lenni.
-Nem gond.-nevettem el magam, miko Tom fején koppant egy toboz és az
oan ijedtséggel ugrott egy nagyott,h azt hittem elesik.Bill is elnevette magát,aminek Tom nem örült és oldalba bökte testvérét.
-Ezt most mér kaptam?-kérdezte Bill fájdalmas arckifejezéssel.
-Mer ez naon nem volt vicces!!-Kiabálta el magát Tom és a fején lévő
dudort nyomkodta.
Idő közben bejöttek a kiskertbe és leültünk a hintaágyba.Most már Tom
is csatlakozottt a beszélgetéshez.
-Mennyi idős vagy?-kérdezte Tom
-15.mer?-kérdeztem vissza
-Csak úgy.Tudni akartam.Kiváncsiság.-válaszolt
-ok. nekem8.
Jó sok idő telt el a beszélgetés közben,így anya időközbe meg is
érkezett.
Hogy mi történt anya érkezése után meg tod a kövi részből.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 21:06 tokiogirl

2.rész

-Anya elmentem a gitár oktatásra!!-kiálltottam fel anyunak.
-Oké!-anya
-Mek szia majd jövök!!-én
A gitártancinál.
-Helló Louis(luisznak ejtsd)-köszöntem.
-Hell cica.Már vártalak.-Louis
Ne hogy félre értés történjen Louis fiatal 28 éves és azér hív cicának
mer miko elősször taliztunk és meglátott rögtön az az állat jutott
eszébe.Így rám ragadt.Am nem járunk meg semmi iesmi csak így hív.
-Ma mit veszünk?-kiváncsiskodtam
-Én játszok egy dalt neked, te felismered és vissza játszod nekem.
-Szóval kitalálósdit?És mi van ha nem ismerem fel?
-Akkor nem játszom el a kedvencedet és nem tanítom meg neked.
-Ez így nem ér!!Tudod jól h azt imádom.
-Tudom szóval figyelj és gondolkozz.
Játszani kezdte a számot.Szép lassú dallam volt.Hamar meg is ismertem.
Sok dalt felismertem köztük volt Fergietől a Big girls don't cry is.
-Ezt tuti felismered!!
Pengetni kezdte.Már az első hangnál tudtam meiket játsza.Az egyik
kedvencemet.A Rette michet.Nagyon gyönyörűen játszott én csak
csodálltam.Csatlakoztam hozzá.Eleinte azt hitte,h végig fogom
hallgatni, de nem bírtam.Késztetést éreztem arra,h én is játszam.Rám
nézett,elmosolyodott, megrázta a fejét és játszottunk eggyütt.
Mikor végeztünk annyit mondott:
-Ma naon ügyi voltál.Meg vok elégedve veled.
-Köszi.Mikor jöhetek megint?-kérdeztem
-Két nap múlva.
-Oké köcce.
-sziv.csá.
-Szia
Köszöntünk el és indultam haza.Út közbe gondolkodtam.10 perc alatt
otthon is voltam.Csak volt egy kis bökkenő.
Hogy mi volt a bökkenő meg tudjátok a kövi részben.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

Szólj hozzá!

2008.01.29. 20:53 tokiogirl

új élet kezdete 1.rész

Egy 15 éves átlagos lány vok.Barna,középhosszú hajam van,vörös melír
csíkokkal.Zöldesbarna szem,165 cm,45kg.Magyarországban élek.Itt járok
suliba, itt vannak a barátaim,bnőim.Minden nap bandázgatunk,hülyülünk,
naon jólszórakozunk.Épp most is velük vok.A hülye haverokkal meg pár
bnőmmel.Nekem ők a családomnak számítanak.
-Nah, mit fogunk csinálni?-kérdeztem.
-Nem tom de má kéne vmit mer má kezdem unni a tétlenséget.-Berni(bnő)
-Szivassunk meg vkit-Greg
Tudni illik mi mindig megszivatunk vkit a nap folyamán.Igazából a
suliba szoktunk balhézni meg ilyesmi és mindig cseszegetünk pár gyere-
ket.Nem telik úgy el nap,h (hogy) ne kössön ki vmeikünk az igazgatóiba.
-Mi lenne ha elmennénk a sulihoz,bemásznánák és kicsit kidekorálnánk?
-kérdeztem.
-Jó szuper!!-mindenki egyszerre.
El is mentünk és tök coolosan kidekoráltuk.Mikor végeztünk megcsörrent
a telcsim.
-Igen?-kérdeztem bele.
-Gyere haza,beszélnünk kell egy fontos dologról.-anyám
-Most?Nem ér rá később?Tök jól érzem magam.-kérdeztem vissza.
-Igen, most.-válaszolt anyám és lerakta a telót.
-Mi van?-kérdezte tőlem Gabó
-Semmi.Húznom kell haza.-válaszoltam.
-Mi van anyuci félt?-kérdezte gúnyos hangon Meki.( a neve onnan ered,h
imád Mcdonald's-ba kajálni.
- Nem.Vmiről akar dumálni velem.-válaszoltam.
Elköszöntem azt siettem haza mer nem tudtam miről kell oan sűrgősen
beszélnem anyámmal.Út közbe járt az agyam anyám szavain.Tudni akartam
mi lehet oan fontos.
Mikor haza értem anyám rögtön lenyomott az ágyra és elkezdett dumálni.
-Rachel van számodra egy rossz hírem.Áthelyeztek egy másik országba.
-Ezt, h érted?Költözünk?-kérdeztem vissza
-Igen.Nagyon sajnálom én is ma tudtam meg.
Iszonyatosan kiborultam és kiabálni kezdtem,h mér most szóltak csak.
Nem akartam menni és ellenkezni próbáltam,de semmi esélyem nem volt.
-Mikor költözünk?-hagytam fel a kiabálással és ellenkezéssel.
-Egy hetünk van.Vasárnap délután indul a gépünk.-anya
-És hova költözünk?-kérdeztem
-Németország.Azon belül meg Magdeburg közeli kis falu szerüségbe.
-Oan messzire?Mi lesz velem és mi lesz a haverokkal?Mér pont most?
Nem maradhatnánk?Nem akarok menni!!!-Tört ki belőlem a düh és egyben a
sírás kerülgetett.
Az egy hét naon hamar el telt.Szinte el se hittem, h már vasárnap van
és lassan indul a gépünk.Szótlanul ültem anyám mellett és hallgattam
az mp4-emet.Legszivesebben leszálltam volna a gépről és rohantam
volna a vakvilágba csak,h ne kelljen elmennem.De már nem tehettem
semmit.A gép fellszáltt.Mikor megérkeztünk, bementünk a házunkba.
Szép kertes ház volt.A szobám elég tágas volt mindenem befért.Rendesen
berendezkedtem.Volt egy ablakom,amiről kilehetett mászni a tetőre.
Az üres helyekre a kedvenc eggyüttesem a Tokio Hotel posztereit raktam.
Szerencsére a suliból nem volt már csak két hét.Utána nyári szünet.
Egy darab barátnőm volt Szandy.Perfektül tok Németül szal tudunk
beszélgetni.Még annyira nem ismerkedtem,de sztem még túl korai lett
volna.Szandyval mentem mindenhova,vele csináltam mindent.Megismerked
tem az ottani bandával,de annyira nem voltam velük.Itt kersetem
magamnak egy gitártanárt,h tudjak fejlődni.Mer tudni illik gitározom.
folyt köv..

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

0

HTML