csíkokkal.Zöldesbarna szem,165 cm,45kg.Magyarországban élek.Itt járok
suliba, itt vannak a barátaim,bnőim.Minden nap bandázgatunk,hülyülünk,
naon jólszórakozunk.Épp most is velük vok.A hülye haverokkal meg pár
bnőmmel.Nekem ők a családomnak számítanak.
-Nah, mit fogunk csinálni?-kérdeztem.
-Nem tom de má kéne vmit mer má kezdem unni a tétlenséget.-Berni(bnő)
-Szivassunk meg vkit-Greg
Tudni illik mi mindig megszivatunk vkit a nap folyamán.Igazából a
suliba szoktunk balhézni meg ilyesmi és mindig cseszegetünk pár gyere-
ket.Nem telik úgy el nap,h (hogy) ne kössön ki vmeikünk az igazgatóiba.
-Mi lenne ha elmennénk a sulihoz,bemásznánák és kicsit kidekorálnánk?
-kérdeztem.
-Jó szuper!!-mindenki egyszerre.
El is mentünk és tök coolosan kidekoráltuk.Mikor végeztünk megcsörrent
a telcsim.
-Igen?-kérdeztem bele.
-Gyere haza,beszélnünk kell egy fontos dologról.-anyám
-Most?Nem ér rá később?Tök jól érzem magam.-kérdeztem vissza.
-Igen, most.-válaszolt anyám és lerakta a telót.
-Mi van?-kérdezte tőlem Gabó
-Semmi.Húznom kell haza.-válaszoltam.
-Mi van anyuci félt?-kérdezte gúnyos hangon Meki.( a neve onnan ered,h
imád Mcdonald's-ba kajálni.
- Nem.Vmiről akar dumálni velem.-válaszoltam.
Elköszöntem azt siettem haza mer nem tudtam miről kell oan sűrgősen
beszélnem anyámmal.Út közbe járt az agyam anyám szavain.Tudni akartam
mi lehet oan fontos.
Mikor haza értem anyám rögtön lenyomott az ágyra és elkezdett dumálni.
-Rachel van számodra egy rossz hírem.Áthelyeztek egy másik országba.
-Ezt, h érted?Költözünk?-kérdeztem vissza
-Igen.Nagyon sajnálom én is ma tudtam meg.
Iszonyatosan kiborultam és kiabálni kezdtem,h mér most szóltak csak.
Nem akartam menni és ellenkezni próbáltam,de semmi esélyem nem volt.
-Mikor költözünk?-hagytam fel a kiabálással és ellenkezéssel.
-Egy hetünk van.Vasárnap délután indul a gépünk.-anya
-És hova költözünk?-kérdeztem
-Németország.Azon belül meg Magdeburg közeli kis falu szerüségbe.
-Oan messzire?Mi lesz velem és mi lesz a haverokkal?Mér pont most?
Nem maradhatnánk?Nem akarok menni!!!-Tört ki belőlem a düh és egyben a
sírás kerülgetett.
Az egy hét naon hamar el telt.Szinte el se hittem, h már vasárnap van
és lassan indul a gépünk.Szótlanul ültem anyám mellett és hallgattam
az mp4-emet.Legszivesebben leszálltam volna a gépről és rohantam
volna a vakvilágba csak,h ne kelljen elmennem.De már nem tehettem
semmit.A gép fellszáltt.Mikor megérkeztünk, bementünk a házunkba.
Szép kertes ház volt.A szobám elég tágas volt mindenem befért.Rendesen
berendezkedtem.Volt egy ablakom,amiről kilehetett mászni a tetőre.
Az üres helyekre a kedvenc eggyüttesem a Tokio Hotel posztereit raktam.
Szerencsére a suliból nem volt már csak két hét.Utána nyári szünet.
Egy darab barátnőm volt Szandy.Perfektül tok Németül szal tudunk
beszélgetni.Még annyira nem ismerkedtem,de sztem még túl korai lett
volna.Szandyval mentem mindenhova,vele csináltam mindent.Megismerked
tem az ottani bandával,de annyira nem voltam velük.Itt kersetem
magamnak egy gitártanárt,h tudjak fejlődni.Mer tudni illik gitározom.
folyt köv..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.