nem tudtam mér.Végre 5 perc keresés után rá is találtunk.
-Most induljunk!-Mondta idegesen Tom és még mindig fogta a kezem.
-Mér mi van?Mitől vagy tök ideg?-kérdezett vissza Bill
-Majd elmondom csak menjünk már.-fogta meg másik kezével testvére
karját.Tolta maga előtt engem meg húzott maga után.
Mikor kiértünk a boltból már kicsit sötétedett.Végül elengedte Billt.
-Végre már kezdtél naon szorítani.mi a fene bajod van?-kérdezte Bill
-Semmi.Csak az h Rex meg Endy rászálltak Rachelre a boltban.-mondta
Tom dühösen
Én csak a földet bámultam és legszivesebben eltűntem volna.Bill rám
nézett és a tekintetemet kereste de én nem mertem fölnézni.
-Ez igaz?-kérdezte tőlem.
Én csak ráztam a fejem,h igen."Szóval ismerik azt a 2 srácot.Honnan?"
Gondolkodtam magamba.
-És jól vagy?Nem lett semmi bajod?-kérdezősködött tovább.
-Nem.Semmi szerencsére Tom ott volt és megvédett.-egy könnycsepp folyt-
végig az arcomon.
Tom még mindig fogta a kezem.Itt elengedett és szorosan magához ölelt.
-Hallod ne sírj.
Abbahagytam a pityergést és elengedtem Tomot.Bill csak nézett minket
és vmin naon törte a fejét.Mikor észre vette,h őt nézem elmosolyodott.
-Menjünk.Fáradt vok.-mondtam
Az ikrek jöttek mellettem.Egyikünk se szólt semmit.Mikor elértünk a
házuk elé megálltunk.Mindketten néztek rám.Én figyeltem őket és
elmosolyodtam.
-Na akkor én megyek.Sziasztok.Köszi,hogy eljöttetek velem.
-Várj elkísérlek.-Tom
-Nem kell.Hisz itt lakom egy köpésre.-mondtam
-Ragaszkodom hozzá,h elkísérjelek. -mondta ellent nem tűrő hangon
-Oké.
-Hát akko én bemegyek.-Bill és rákacsintott Tomra.
Szótlanul mentünk tovább.Oda értünk a kapuhoz és megálltunk.Csak
néztünk egymás szemébe.Nem szóltunk.Szokásához híven ahogy szokta
cukin megnyalta száját.Alig bírtam magammal.Aztán vészesen közeledett
hozzám.Folyamatosan a szememet figyelte.Mikor már olyan közel volt,h a
szája éppen hogy érte az enyémet én ellöktem.Ő kérdőn nézett rám.
-Sajnálom.Ez még nekem nem megy.Kavarognak bennem az érzelmek.Nem tom
h a szívemre hallgassak vagy az eszemre.
-Ezt most nem értem.Hisz a boltba érzelemmel telten csókoltál meg.
Akkor most mér vagy ien?
-Tudod mikor még Magyarországon éltem.messze voltál tőlem,de mégis úgy
akartam veled találkozni.Csak álmodoztam erről a percről.Mindig
figyeltem,h mikor hol adtok koncertet,mindig olvastam rólatok az
újságban.Tudom,h szereted az egyéjszakás kalandokat.De én nem vok ien.
Nem tudnám elviselni,h végre az enyém vagy és mégsem.Ez nekem nem
menne.-Itt már a sírás kerülgetett.
-Értem.Gondolhattam volna.Egyébként naon jó csajnak tartalak.Akkor én
megyek is.Jó éjt.-adott egy puszit az arcomra és indult is.
-Szép álmokat.Szia-köszöntem .
Nem volt otthon senki.Csodálkoztam is rajta.Találtam egy cetlit.Ez
állt rajta:
"Rachel!
Elkellet utaznom munka ügyben.Majd kb egy-két hét múlva jövök.Kaja van
itthon,de pénzt is hagytam.Vigyázz magadra.Pussz
anya"
Miután elolvastam,elmentem lefürödtem és ledőltem az ágyamba.Gondolkod-
tam."Mekkora egy hülye vagyok.Oly közel volt és én nem hagytam magam.
De jól tettem.Mindenféle képpen szenvedek szóval mindegy.Mér vok ien
szerencsétlen?"Gondolkodásom közbe sírva fakdtam.Álomba sírtam magam.
Másnap a csöngőre keltem.
folyt köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.