mindig számíthatok.Itt vannak velem és megértenek.Megkajáltam majd
megvártam míg elmennek otthonról.Gondoltam egyet és átmentem
Simonehoz.Egyedül volt otthon így tudtam vele kicsit beszélni.
-Szia.
-Szia.
-Zavarlak Simone?
-Nem gyere csak beljebb.
-Tom itthon van?
-Nincs.Felhívjam?
-Ne lécci.Veled szeretnék beszélgetni.
-Miről lenne szó?
-Tomról.A mostnai koncert után megcsalt.-Az utolsó szónál sírva
fakadtam.
-jajj úgy sajnálom.ezt nem értem hisz úgy szeret téged.
-Én se értem mér tette.Mit nem kapott meg tőlem amit attól a csajtól??
-Nem tudom.De ha haza jön lesz mit megbeszélnem vele.Kérsz sütit?
-Igen.köszönöm.
Csevegtünk míg Tom haza nem jött.Amint megláttam mentem is haza.Utánam
akart nyúlni de Simone nem hagyta.
-hagyd békén.Beszélnünk kell.Ülj csak ide le fiam.
Tom nyugodtan leült a kanapéra.
-Mér tetted?-tért a lényegre anyukája.
-Részeg voltam.Nem tudtam mit cselekszem.
-akkor se kellett volna.Szereted egyálltalán ezt a lányt?
-Igen nagyon is.
-ha szeretsz vkit nem teszed ezt vele.
-tudom.Beszélni szeretnék vele de nem engedik a bnői és még Bill is
azt mondta hagyjam ha jót akarok.
-Megoldod te okos fiú vagy.Jól gondold át mit mondasz neki.A külseje
nem mutatja de igazából egy törékeny lány.Rendes,aranyos nem érdemelte
meg amit tettél vele.
-Tudom.Most megyek és ha tudok beszélek vele.
-rendben.A többieket nyugodtan küldd át h én hívom őket.Úgyis egyedül
lennék mer Gordon nem lesz itthon.Bulizunk egy jót.
-Oké.Köszi anya.
Megpuszilta Simonet és átjött.Eleinte nem akarták a lányok beengedni
de Bill megkérte őket.Át is mentek az ikrekhez bulizni.Kopogtak az
ajtón.Én megint csak a tetőn ültem így nem hallottam.Bejött az ajtón.
tudta hol vok mivel testvére elmondta neki.
-Kicsim beszéljük meg.
-Nekünk nincs mit megbeszélni.Nem ismerlek.nem vok a kicsid.Menj el!!
-Hallgass végig.
-Hallgassam végig a hülye dumádat?!Kössz kihagyom.Menj el!!
Bemásztam az ablakon.Szembe kerültem vele.
-Ne csináld ezt.Sajnálom az egészet.
-Mondtam már h nem vok kiváncsi a magyarázatodra.És nem mondom többet
Menj el!!
-Nem megyek amgíg megnem hallgatsz!
-Bármit is mondasz süket fülekre talál.Nem érdekel az egész.Szarok rá!
Szal el is mehetsz.
-nem megyek.Részeg voltam nem tudtam mit csinálok.Sajnálom.Teljes
szívemből szertlek.
Míg hallgattam könnyek csorogtak végig az arcomon.Tom az ujjával az
egyik könnycseppet letörölte.Én elkaptam az arcom és pofánvágtam.
-Mondtam h nem érdekel.Takarodj!!
Tom nagy levegőt vett és kisétált az ajtón.Ideges voltam.Nem akartam
h ez legyen de megérdemelte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.