Az haza úton Andreas és Andy jól elszórakoztak.Tommal csak sétáltunk egymás melett.Késztetést éreztem h jól felképeljem azok után amit tett.Sokszor vettem észre h engem néz.Egyre közelebb jött hozzám én meg próbáltam eltávolodni.Már olyan közel volt h a keze súrolta az enyémet.Hirtelen megálltam és ő is.
-MI a fenét akarsz tőlem?! Mért nem tudsz békén hagyni?!-tört ki belőlem a kiabálás.
Csak lesütött szemmel állt előttem és a betont bámulta.
-HA vmit mondani akarsz akkor mondjad!Mit szórakozol velem? Nem volt elég amit múltkor tettél??Meddig akarsz jót szórakozni azon h szenvedek?
Már szinte könnyeztem de próbáltam erős lenni és nem sírni.Még mindig csöndbe bámulta az utca kövét.
-Még ma megszólalsz??!
Ekkor rám nézett és beszélni kezdett.
-Azt hittem nem érdekel a kifogásom és h megmagyarázom mit miért teszek.
-Nem is érdekel.Csak annyi h miért teszed ezt velem.MEgcsalsz és utána meg ieneket csinálsz.
-Nem akartalak megcsalni.
-Nem érdekel.
-De télleg.CSak úgy hirtelen megtörtént.
-Nem hallod nem érdekel.
-Egyszer csak arra gondolotam h hú ezt a csajt jól megkéne...
-NEM FOGD FEL H NEM ÉRDEKEL?!!NEM VAGYOK RÁ KIVÁNCSI.SZAROK AZ EGÉSZRE.-nem tudtam mit tenni újra előtört belőlem a sírás.Tom szavai teljesen felzaklattak és mély sebként égettek.
Az elöttünk haladó Andy és Andreas megálltak és hirtelen ránk figyeltek.Mi kicsivel arrébb álltunk tőlük.
-Szerinted hagyjuk h megbeszéljék vagy vigyem inkább el Tomot?-érdeklődő fejjel Andreas
-Sztem hagyjuk.Üljünk oda le.-mutatott Andy egy padra egy kicsivel arrébb.Egy ien kisseb körtér szerű hely volt.
Már nem bírtam tovább ott álnni én is megindultam a hely felé ahova Andyék mentek h szóljak haza megyek.Épp h elindultam pár lépés után Tom megragadta a karom.Megálltam és ránéztem.
-Sajnálom.Télleg.Nem tom mér mondtam el neked.
-Szarok rád Tom Kaulitz.
-Jóvá tehetem vmivel?
-HAgyj békén.
-Ne csináld ezt RAchel.Beszéljük meg legalább annyit h mi lesz velünk.
-Velünk semmi.Te is meg én is éljük tovább az életünk KÜLÖN.
A külön szóra nagy hangsúlyt tettem.Lászott rajta h egy kicsit meglepődik.
-Mi van? Azt hitted ugyanaz lesz mint legelősször?
-Hát vmi olyasmi.
-Hát akkor ezt benézted.Nem óhajtok neked megbocsátani ezek után nem.
-Akkor most szünet van?-kérdezte halál komolyan
-Nevezheted aminek akarod.Te felőled lehet az úgy is csak félvállról veszed az egészet.Az én részemről közted és köztem nem egy egyszerű szünet van hanem egy nagy szakítás.Hiába fáj.-az utolsó két szót iszonyú halkan mondtam.
Elindultam hazafelé.Tom odament Andyékhoz.
-Hát ezt elszúrtad.-mondta Andreas
-Tom.DE visszaszerzem amint tudom a módját h hogyan.
-Te tod haver.
Tom elindult arra amerre én mentem.Már rég otthon voltam és az a szokásos helyemen ültem.(aki nem tudja anna elmondom.a tető ahova kitok mászni)
Egyszer csak láttam ahogy közeledik az utca végébe Tom.Mögötte megjelent egy fekete autó és egy kéz nyúlt ki az ablakon.Akkor még nem gondoltam h itt bármi baj történhet.Mert nem volt üres az emberi kéz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.