Nem volt üres az emberi kéz.Egy pisztolyt fogott és gondolkodás nélkül cselekedett.Előre ki volt tervelve látszott az egészen.Tom elhanyatlóan csuklott a hideg utca kövére.Azonnal hívtam a mentőt közbe visszamásztam és amilyen gyorsan csak tudtam oda rohantam.Mikor odaértem szeme csukva volt és a levegőt is máshogy vette.Letérdeltem mellé és amilyen óvatosan csak tudtam az ölembe emeltem a fejét.
-Tom.-a nevén szólongattam és közbe az arcát simogattam.
Erre kinyitotta résnyire a szemét.
-Tom hallgas rám.Nem szabad becsuknod a szemed és elaludnod.Figyelsz?
Próbált megmozdulni és megszólalni de csak egy nyögés hagyta el ajkait.
-Ne mozdulj.MAradj nyugton.Csak ne aludj el!!
Folyamatosan simogattam az arcát azzal is ébren tartva.Kihalásztam a zsebemből a telefont és tárcsáztam Billt.Fogalaltat jelzett.
-Francba.Tom hallassz?Nézz rám kérlek.
Rám meredt boci barna szemeivel.Már folytak a könnyeim és nagyon aggódtam.Ebben a pillanatban megérkeztt mentő.Kiszálltak akocsiból az egyik odajött a másik peig elővette a hordágyat.Óvatosan rárakták.
-Velünk jön?-kérdezte az egyik rám nézve.
-Persze.-mondtam és beszálltam.
Infóziót kapott.Elkérték az adatait közbe fogtam a kezét.Egyszer csak az egyik gép elkezdett sípolni és éreztem ahogy a keze is elnyengül és már szinte nem is fog.
A hapsi aki hátulült velem az élesztő gépért nyúlt.Kicsit arréb csusszantam h ne legyek útba.Megkezdte az újraélesztést.Tom élettelen teste csak épp h megmozdult.Ezt megcsinálta háromszor majd újra hallottuk a sípolást.Visszatért közénk az életbe.Újra megfogtam a kezét és próbáltam megnyugodni.Megérkeztünk a kórházba és Tomot rögtön az egyik műtőbe tolták.LEültem az ottani székre és megint megpróbáltam hívni testvérét.
-....-Bill
-Szia.-mondtam szipogva.
-...-Bill
-Tomot lelőtték most a egy műtőbe épp szedik ki a golyót.-HAlk zokogásba törtem ki.
-.....-Bill
Elmondtam neki melyikkórházba vagyunk.10 perc után Bill is megérkezett.Futva odajött hozzám.
-Vannak hírek-lihegve
-Nincsenek.Sajnálom Bill az egészet láttam de nem gondoltam volna...-akartam tovább mondani de Bill a szára tette az ujját.
-Psssssszzzzttt.Nem a te hibád.-Sírtam és magához ölelt.
-Hallottam a szíverését és abban reménykedtem h másikfelének is dobog.Nem szóltunk senkinek mer megfeledkeztünk róla.Leültünk egy székre.
:::Fél órával később:::::
Arra ébrettem h Bill mellettem ül én meg a vállára vagyok dőlve.A sok sírástól teljesen kimerültem.
-VAn vmi hír?
-Fenn vagy?Am még nincs.
Felemeltem a fejem.
-Elmegyek kávéért hozzak neked is?
-Aha léccy.
Elmentem az autómatához vettem két expressó kávét és visszasétáltam.Mikor befodultam a sarkon láttam h nyílik az ajtó.Bill felugrott én meg sietősebbre vetteme lépteim.
-Önök tartoznak KAulitz úrhoz?-mikor odaértem
-Igen-válaszoltuk egyszerre és egymásra néztünk
-A sebből eltávolítottuk a golyót és a sebet összevartuk.Még nem tudjuk h mi lesz de láthatólag túléli.Most átszállítjuk az intenzív osztályra.Folyamatos megfigyelést fog kapni.
Megkönnyebülten ültem le egy székre és kortyoltam bele a kávémba.Az orvos elment és Bill is leült.Megittuk a kis pohár tartalmát majd megöleltük egymást.Láttuk amint kitolják az ágyát.Követtük és bementünk hozzá.Még az altató hatása alatt volt.Mindketten leültünk az ágy két oldalára.Megfogtam a akezét és az arcát fűrkésztem.Bill kisétált telefonálni.Szólt mindenkinek a történtekről.
-Nem sokára bejönnek a többiek is.
-Rendben.
Teljesen elvoltunk fáradva.Ledőltem Tom kezemellé téve a fejemet de1percre se engedtem el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.