::::2 hónappal később::::::
December van.Az utca kövét hó borítja.Az emberek gyors tempóban igyekeznek haza.Mindenki szatyrokkal vagy ahoz hasonló csomagokkal a kezében szedi a lábát.Beindult a vásárlási láz sajnos ez elkerülhetetlen volt.Mindent hamar elkapkodnak az emberek minnél hamarább a tulajdonukba akarják érzeni elsőként.LAssan haladtam végig az úton és nem egyszer tapasztaltam ahogy belémjöttek ezerrel.a sokadiknál betelet a pohár.
-Mi a faszér nem tudsz figyelni a másikra?!-ordítottam egy szőkésbarna srác után.
-Bocsy.-fordult vissza hozzám.
-Máskor figyelj oda.
-Rendeben.
Mentem tovább kerülgetve az embereket.
-Héééé!!Bocsyy!!Várj!-hallottam a hátam mögül ugyanannak a srácnak a hangját.
Megálltam megfordultam ép akkor érkezett oda.
-Nem ismered véletlen ezt a nőt?-mutatott egy képet.
Eleinte csak úgy ránéztem.MAjd végül jobban megszemléltem.
-De igen.Ő az anyám.-néztem csodálkozva a magas srácra.
Látszott rajta h ő is ugyan úgy meglepődött.Végül elmosolyodott.
-Miér keresed?-érdeklődtem.
-Fontos dolgom van vele.
-Értem.Akk gyere velem.Megkeressük a barátaim és utána találkozhatsz vele.
Egy bólintással felelt.Egy kis bolyongás után meg is találtuk őket.
-Szya kicsim.-Jött oda Tom és adott egy puszit a számra.-Ez itt ki?-kérdezte a srácra mutatva.
Ránéztem és akkor tudatosult bennem h még csak a nevét se kérdeztem meg.
-Hello.Alexander Pain vagyok.-mutatkozott be.
-Hy-köszöntk neki a többiek.
-Nah sikerült fát választani?-kérdeztem körbenéztve.
-JAja.-mondta Tom vigyorogva.
-A legnagyobb fát választotta.-mondta Bill
-Hülye vagy?ÉS h cipeljük haza?-kérdeztem
-Megmondtuk neki h egyedül cipeli.-közölte velem a hírt Georg.
-Nekem 8.
Elindultunk hazafelé.Tom az út elejét végigszenvedte.Mi csak nevetgéltünk rajta.Egyszer mikor megálltunk bevárni Tomot Szandy felvett egy kevés havat összegyúrta és pont arcon dobott.
-Húú ezt még visszakapod.
Lehajoltam gyúrtam egy jó nagy golyót és Szandy felé dobtam.Dobott egy hasast ezér Andy találtam el.Elkezdtem nevetni.
-Igen? Gyerek ki a hóra!!!Játszuk le!
Mindenkiből kitröt a nevetés.
-Ott vagyunk.-pont mikor megszólaltam hátulról eltalált vki.
CSak egy rohanó fekete alakot láttam.
-Bill világítasz a hóba olyan sötét vagy!-kiabáltam utána.
Kitért a fa mögül ahol bújkált h megdobjon vkit.Mindenki felé fordult és megrohamozva lőttük ki rá a golyókat.Már kész csatatér volt az utca de mi még mindig úgy játszottunk mint az 5 éves gyerekek.A végén kifulladva feküdtünk ki a földön.Andy és én egyszerre csináltunk egy hóangyalt.
Fáradtan és fázva indultunk tovább.Othhon leraktuk a fát a nappali közepére.
-Anya!!!Megjöttünk.
Alex kinn maradt a konyhába a többiekkel.Bementem anyuhoz a szobájába.
-Szia.-köszöntem neki
-Szi a kicsim.Mit szeretnél?
-Jött hozzád vki.
-Mindjárt jövök.Csak ezt még befejezem.
-Okés.Kinn leszünk a nappaliba fát díszitünk.
-Jó.
Adtam neki egy puszit és elhagytam a szobát.Elővettem a díszeket és nekiáltunk az óriás fánkat dekorálni.Mindenki sürgött forgott.Még Alex is segített.Sokszor néztünk egymásra és Tom kicsit talán féltékeny is volt.Egyszer mikor nem figyelt majdnem elesett egy díszen ami összetört és a fába akart kapaszkodni ami meg elkezdett dőlni.Elengedte a fát mi meg megtartottuk h ne essen rá Tomra.Odasétáltam mellé és felakartam segyíteni.Felpattant majd megindult a konyha fele inni.
Véletlen nyitva hagytam a szkrény ajtataját és mivel ő hátra felé nézett rám telibe fejelte.Ezen jót nevettünk még saját magát is kinevette.A hangulat nagyon jó volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.