-Jól vagy?-kérdezte Bill
-Naggyából.Amíg nem látom magam tükörbe addig biztos.
-Gyere be hozzánk lekezelem a sebeidet.-ajánlotta Simone.
-Oké köszi.
Bementünk hozzájuk.Tom már kicsit korábban bement nem akart velem
beszélni.Mikor bementem az ajtón Tom rám nézett.Simone beinvitált a
nappaliba és lenyomott Tom mellé az ágyra.Egy kicsit arrébb húzódott
és tovább tv-zett.Pár perc után Simone lejött az emeletről egy
dobozzal a kezében.Hozott egy tükröt is.Megnéztem a sebet.Azt hittem
elájulok.Szerencse h ültem.A szám és a szemöldököm felszakadt.És egy
picit feldagadt és belilult az arcom.Simon elősször fertőtlenítette.
Az a lötty úgy csípte h az ágy karfájába kapszkodtam é sikítani
tudtam volna de nem tettem nehogy megsüketüljenek.Csak sziszegtem meg
néha kijött a számon egy á.
-Jó csúnya.Nem értem mér ütött meg.
-Igazából azér mer részeg volt ugye és azt mondta h ott leakar velem
fküdni én meg ellenkeztem pofán vágtam és bepipult.
-Ha legközelebb meglátom agyon verem-dünnyögte Tom.
Rá néztem és ő rám és elmosolyodtunk.Simone kettesbe hagyott minket.
Eleinte nem tudtunk mit mondani egymásnik hisz nem rég még rosszba
voltunk.
-sajnálom.-nyögte ki.
-Mit?
-Azt a múltkorit.Nem direkt volt.
-Felejtsük el.Megtörtént ez van.
-Hát..nem tom.nekem kevásbé megy,de megpróbálom.
-Helyes.
Még egy darabig beszélgettünk,majd haza mentem.Bnőim nagy hangzavarral
üdvözöltek.Egymá szavába vágva ttték fel nekem a kérdéseket.Elemséltem
nekik mindent majd elhúztam aludni.Másnap nem volt semmi extra.
Újra talizgatni kezdtünk Tommal.Bár titokba tettük h ne támadjanak
le a többiek.Már majdnem egy hónapja megállás nélkül találkoztunk.
Közeledett a Karácsony.Megint a parkban ültünk a kedvenc helyünkön.
Viccelődtünk közbe elkezdett esni a hó.Felnéztem az égre.
Gyönyörő látvány volt.Tom maga felé fordította az arcom és gyengéden
megcsókolt.Jól esett ez a csók.Már hiányzott.Nem elentkeztem inkább
cselekedtem.Miután sikerült elszakadnunk egymástól Tom megszólalt.
-Hiányzott már a csókod.
-Igen nekem is.
-Mikor mondjuk el a többieknek?
-Most rögtön.-válaszoltam
Kitálgult szemekkel nézett rám.
-mi van ezen mi oan meglepő.nem fogom tovább titkolni.Ebbe nincs semmi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.