Kövi reggel szerencsére nem volt semmi bajom.Már azt hittem h beteg leszeke mer nem szoktam csak úgy rosszul lenni.Mindenki kint volt a konyhába csak két fiatal hiányzott.Ki más mint Andy és Andreas.Tök kómás fejjel jöttek le.Mi csak nagy szemekkel figyeltünk rájuk a tegnap esti akciójuk után.
-Mi van??-Andreas
-Meséljetek-Tom
-öööö...izéééé...
-Nem rátok tartozik!-förmedt ránk Andy
-Én kimondottan nem vok rá kivi.A ti magánéletetek.-válaszoltam egyszerűen
Mindenki bólogatott egyet h igazam van.Csak Tom volt egy kicsit még eltérő véleménnyel mivel ő belőle is kiszedték nagy régebben az egyéjszakás kalandjait.Aztán ő is idővel megfeledkezett róla.Megint kimentünk a partra fürdeni.Én épp a türcsimen feküdtem és napoztam mikor odajött hozzám két srác.Mindkettő németül dumált.
-Szia!
-Sziasztok.Mit szeretnétek?
-Semmit.CSak dumálgatni.Mi a neved?
-Elősször mondjátok meg ti.
-CSeles.Én Mark ő pedig Tod.
Mutatta be magát és a barátját.Nem néztek ki vmi jól és am is ott volt nekem Tom.
-NAh mi a neved?-Tod
-Rachel vok.
-Szép neved van!-Mark
-Kössz.
Még egy darabid beszélgettem velük.Mondjuk nem sokat mondtam csak rövid mondatokat vagy csak szavakat.Egyszer mikor odapillantottam a skacokhoz azt vettem észre h Tom rám nézve rázza a fejét és elindul a ház irányába.Ekkor tudtam h vmi nem tetszett neki és h ebből semmi jó nem lesz.
-Bocsi srácok de én most meek.
-Találkozunk még vmikor.
-Nem hiszem.Nah sziasztok.
Tom után mentem a házba.Fent volt a szobánkba és a cucca közt turkált.Besétáltam és becsuktam magam mögött az ajtót.Megfordult és dühösen így szólt.
-Mit akarsz itt?!
-Félre érted.Ez nem az aminek hiszed.
-Ne magyarázkodj.Ott flörtöltél velük!-emelte meg a hangját.
-Ez nem igaz!-én is már hangosabban.
-Jajj hagydmár magad.Oan jókat nevetgéltél.Mér nem mész vissza hozzájuk?!
-Mert itt vagy te nekem.-de nem hagyta h végig modjam.
-Akkor mehetsz is vissza mert ettől a perctől szabad vagy!!-mondta kiabálva, és az ajtó felé mutatott.
-Tom.Ne csináld már.Nem flörtöltem.
-K*rvára nem érdekel.Menj el!!!
-Nem megyek.Hallgass meg.-már könnyek gyűltek a szemembe.
-Nem érdekel a kifogásod se  semmi.Szállj ki az életemből.ÖRÖKRE!!!
Odasétált az ajtóhoz és simán kilökött rajta.Becsapta maga után az ajtót én meg csak álltam ott és patakokban folyt a könnyem.BEleütöttem az ajtóba és leültem elé.Az ajtó másik oldalán Tom is ült az ajtónak támaszkodva és egy könnycsepp csillogott szemében.Nem gondoltam volna h ezen megfog sértődni.Még mindig az az egy mondat zajlott le újra és újra a fejemben:"Szállj ki az életemből!ÖRÖKRE!".Akárhányszor éltem újra át még inkább sírtam.Egy jó ideig még ott ültem,aztán megjelentek a többiek is.Bill odajött segített fölállni mivel beszeretett volna jutni a testvéréhez.
-Bill.
-Hm?
-Mondd meg neki h sajnálom.Hozzd ki lécci a táskám meg a cuccaim.köszi
-Rendben.Átadom.-Egy kicsi mosoly ült az arcára.
Bekopogott.
-Bill vok.Benegedsz?
-Gyere.
-Mindjár beszélhetünk csak kiadom Rachel cuccát.
Tom erre a mondatra felkapta a fejét.Szomorúan nézte amint tesója kiadja a táskámat.Úgy döntöttem h másnap megyek csak haza mer már besötétedett.Lent a kanapén aludtam aznap.És el is köszöntem h másnap hajnalba ne keltsek föl senkit.