csak az h mér tette.Jó rég óta ülhettem ott mivel kezdett kicsit
sötétebb lenni.Egy fekete furgon állt meg a park mellett.Oda néztem
és láttam h egy magas srác száll ki a kocsiból.Rögtön tudtam h az Tom.
Gyorsan fölálltam a padról és rohanni kezdtem.A baj az volt h Tom
észrevett és utánam futott.
-Rachel!!Várj meg kicsim.
Nem hallgattam rá.Sokáig "menekültem" előle és sikerült leráznom.
Még mentem egy kört h biztos legyek benne h nem követ.Haza siettem,
be a szobámba.Senkihez nem szóltam nem is kérdeztek hisz látszott
rajtam nem vok vmi jól.Szerencsére megértik h ienkor magányra vágyom.
Csöngettek,Szandy nyitott ajtót.Résnyir kicsitottam az ajtóm és
hallgatóztam.
-Szia.Mit keresel itt?-kérdezte Szandy kicsit dühösen.
-Szia.Nem tom mi bajotok de Rachel is ien volt velem.Itthon van?
-Nem mi csaltuk meg Rachelt bazd meg!!-szólt bele Berni.
-De hát...
-Nincs semmi de ebből nem húzod ki magad.Bizonyítéknak itt van ez-
vágta hozzá Szasza az újságot ott kinyitva.
Tom végignézte a képeket.Mind a hárman mérgesen néztek rá.
-Ez hülyeség.Tudom h ez én vok de nem csaltam meg.Részeg voltam.
-Pesrze.Menj a Francba Tom Kaulitz!!-mordult rá dühösen Szandy.
-Engedjetek be beszélni szeretnék vele.
Be akart indulni de bnőim beálltak az ajtóba így nem tudott bejutni.
-Kérlek lányok.Beszélnem kell vele.
-Csak h ő nem akar még látni se.HAgyd őt békén és kerüld el.
Szandy rábaszta tomra az ajtót és bezárta.Becsuktam szobám ajtaját és
az ablakhoz sétáltam.Végig követtem tekintetemmel míg haza nem megy.
Megvártam míg bemegy az ajtón.Kimásztam az ablakon és kiültem a tetőre.
Jó érzés volt ahogy a szellő hozzáért az arcomhoz.Most sikerült nem
sírnom.Inkább csak gondolkodtam.Kinyílt a Kaultz ház ajtaja és kijött
rajta Bill.A ház felé haladva felnézett az ablakomhoz és látta h kinn
ülök a tetőn.Integetett nekem majd gyorsabra vette a tempót.Szandy
beengedte az ajtón.Bekopogott a szobám ajtaján és besétált.
-Szia.Zavarlak?
Visszamásztam az ablakon.Csak álltunk egymás előtt.A földet bámultam.
-Figyelj.
-Ha Tomról van szó nem érdekel.
-Tudom h mien Tom hisz az ikrem és azt is tudom h ez nem volt tőle fer.
Részeg volt és nem tudta mit csinál.Nem beszélnél vele?
-Bill, megcsalt!!Utána meg van pofája idejönni plussz téged is ideküld
h beszélj velem.Nem vagyok rá kiváncsi,se a magyarázatára!!
Itt már sírtam.Nem bírtam tovább és a földre rogytam.
-Megértem.Sajnálom.Igazad van.
Letérdelt mellém és átölelt.Megnyugtatott amennyire tudott.
-Ha úgy érzed h megtudod bezsélni vele szólj.Jó?
Csak bólogattam.Kiment a szobámból át Szandyhoz.Már mindenki aludt
csak én nem tudtam.Másnap reggel én keltem legkésőbb.Lebaktattam az
emeletről a konyhába.A többiek az asztalnál ültek.Mikor
megpillantottak nem tudtak mit szólni.Bnőim odajöttek hozzám és
megöleltek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.